Elmúlnak így az estjeim
Címkék: vers magyar belföld hiány költő mihály váci
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy - hiába nem ereszted.
Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
Mindegy - harapd némán a nyelved!
Mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
Hiszel? - most istent káromolhatsz!
Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
Legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
Hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni:
Utadba jön - nem is kerested,
útjára megy - hiába nem ereszted.
Címkék: vers szerelem költő szevak
Hát elveszítelek valóban?
Elszöksz tőlem, te drága-jó?
A révedt fülben visszadobban
a régi hang, a régi szó.
Ahogy a vándor szeme reggel
hiába fúr a légen át,
hol a tér kéklő rengeteggel
rejti daloló madarát,
oly cikázó aggodalommal
jár át erdőt-mezőt szemem;
téged hívlak minden dalommal;
jöjj vissza hozzám, kedvesem.
Címkék: külföld szerelem költő goethe
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik,
szív érette nem dobog:
ám ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz nem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar.
Jött az óra, válni kellett:
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Megvetetted leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogyha szánsz, szívedben
újra szítod lángodat.
Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövelt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s álta vihar dühét:
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot,
és a sors kettészakít.